Megdermedt szívvel

Néha csak állunk

megdermedt szívvel,

s hagyjuk, hogy a sors

elrendezze azt,

ami megsebzett lelkünkön

örök pecsétnyomként

mély fájdalmat

hagy.

Hisz oly sokszor megesik

hogy egyetlen perc alatt

elveszítünk mindent,

mindent ami számunkra,

boldogító, kedves,

mert elég egy áldatlan,

átkos pillanat,

s máris csatát nyertek

a démoni szárnyon szálló

hattyúnyakú

percek.

Kun Magdolna