Mint őszi mélabú, mely siratja a nyarat,
úgy szenvedem én is léthiányodat.
Azon hiányt, melynek könny az otthona,
s társlakója benne a magány fájdalma.
Magányos tudattal minden elveszett,
mert az kitagadja magából az életértelmet,
s többé nem érdekli a színek kavalkádja,
csak árnyékot fest a lélek-palettára.
Tudom, a napok gyorsan elszaladnak,
s maholnap majd én is újra visszakaplak,
mert aki kitartással bír, és hűséggel
szeret,
az sosem hagyja cserben a reá váró szívet.
Fotó-vers:Kun Magdolna
Most szeretnék csönd lenni, és versed fájdalmába bújva reményvirágot nyújtani... és közben csodálni a benned élő csodát. Élő bizonyítéka vagy annak, hogy aki szeret, az annak a másik fontosabbá lesz önmagánál.
VálaszTörlésKöszönöm az erőt, amely megsokszorozódott bennem, míg olvastalak.
Ölellek szeretettel. Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésNéha magunk sem hisszük el, hogy a szeretet ereje mi mindenre képes.
Aki igazán fontos az életünkben azt féltve óvjuk és vigyázzuk, mert tudjuk, ha elveszítenénk, vele vesznénk mi is.
Köszönöm velem érző gondolataid és szép szavaid. Szeretettel ölellek.
Magdi