Képzelj el magadnak egy meseszigetet,
ahol pálmafák
susogják a nyári szél dalát,
s álomhajók korbácsolják
a tengervizeket,
melyek visszatükrözik a holdfényragyogást.
Képzelj el egy
aranyló, sárga homokpartot,
ahol mezítelen talpunk
lép örök lábnyomot,
akkor is, ha véges időnk
szélirányba hajlott,
és havas pelyhek lepik
be a földkarcolatot.
Képzeld azt, hogy álmunk
valóságos álom,
miből felébredni
többé már sohasem fogunk,
mert ez az álom lesz
az, melyet mindenáron
hűséggel véd, hűséggel
óv, lélek-otthonunk.
Kun Magdolna
Elképzeltem:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy a képzelet szárnyán velem utaztál drága Eszter:)
VálaszTörlés