A várakozásban
minden perc,
olyan lustán lépkedő,
mintha mozdulatlan lenne
a rohanó idő,
mintha nem vinné előre
gyorsan futó lába,
csak hátrafelé szaladna,
mindig-mind hátra.
A várakozás percei
nehéz ólompercek.
Szívre és a lélekre,
rá-rá nehezülnek.
De csak addig nyomaszt
e fojtó léleksúly,
míg fel nem tűnik alakja
a messzi távolból.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.