Augusztusi nyár

Nézd, mily szomorú az augusztusi nyár,

mintha tudná, hogy az elmúlás kapujában áll,

mintha érezné a fagyott föld havas kőrögét,

mely jégpáncélba zárja a napláng melegét.

Nézd csak, mily bánatos minden falevél,

mely rozsdaszínben sárgul a lombok tetején,

s melyek úgy fogódznak az elgyengülő ágba,

mint tévelygő gyermek az anyai szoknyába.

Nézd csak, hogy szalad ez a röpke kérész élet,

miben elgyengült hang már az a madárdalos ének,

amely oly mélyre lopta bele szívünkbe magát,

hogy azt hittük örökké tart a tavaszvirulás.

Kun Magdolna