Mint nap érlelte
búzák aranykalász szála,
úgy hajlik át múltunk
a jövő irányába,
azon jövő felé,
melynek minden egyes perce
belelopta magát az
idő-végtelenbe.
S míg az idő-végtelenbe
hajlanak a szálak,
semmi nem vet véget a
nyári boldogságnak,
mert az a boldogság,
mely a végtelenbe fut,
bezárja az ősz előtt
a nyári nap-kaput.
Kun Magdolna
Szép! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves Józsi:)
VálaszTörlés"bezárja az ősz előtt a nyári nap-kaput "...olyan szép ! S bárcsak így lenne !
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMindig rajtunk múlik, milyen évszakot él át bennünk az érzés. Lehet külsőleg bármilyen zord ősz, ha itt belül még nyár tombol:) Köszönöm kedves szavaid.
Ölellek. Magdi