Mindig azt bántjuk, akit szeretünk

Mindig azt bántjuk,

akit szeretünk,

akiért feláldoznánk,

megtagadnánk életünk.

Ki hűséggel áll mellettünk,

ki nem hagy soha cserben,

kinek minden imájában

féltés szava rezzen.

S hogy miért őket bántjuk,

a Jóisten sem tudja.

Talán mert a megbocsátás

szívükbe van forrva,

így ha megsértjük is lelküket,

számíthatunk arra,

 a szeretet mi bennük él,

oly nagy mérvű erő,

mely a legsúlyosabb bűnt is,
nyomban feloldozza.

Kun Magdolna