Halovány csillaglány

Takarózz be jól,

te örök könnyhullató

csillagok vándora,

mert, ha átfázik lelkednek

színarany sugara,

halovány lesz fényed,

halovány lesz tested,

s egy halovány embert,

ugyan ki szerethet.

Hisz a halovány ember,

folyton könnyezik,

elveszi mások életkedveit,

s azok a mások

majd egy idő után azt is feledik,

hogy volt egy csillaglány,

aki valamikor régen,

fenn a felhők tetejében

lobogott és fénylett,

mindaddig a pillanatig,

mindaddig a percig,

míg bízván tudta,

féktelen nagy ragyogása

két szívnyomban

éled

Kun Magdolna