Fény kell nekem

Fény kell nekem, madárdal,

nem könny és fájdalom.

Mely barázdát ró arcomon
és szemráncaimon.

Borzongás kell édes csókkal,

boldog ölelés,

mely átringat a túloldalra,

ha az élet véget ért.

Szív kell nekem, szerető szív,

mely önfeláldozó,

és pipacs-ölelt nyarat suttog,

ha egy télzúzmarás éji napon

betakar a hó.

Kun Magdolna