A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2013. február 11., hétfő

Visszatekintve



Évtizedek múltak,
napok jöttek, mentek,
s múló időnkben észre sem vettük,
hogy az órák és a percek
öröm nélkül teltek.
Mikor már megértünk arra,
hogy hinni tudjuk azt,
az életnél semmi nincs,
mi csodálatosabb,
elvesztettük álmainkat
s vele azt az érzést,
amiért megtettünk
sok végtelen nagy lépést.
Lépést, mely véresre sebzette
cserzett bőrű lábunk,
mikor úttalan utakon
kőkavicson jártunk,
s mikor hajszolt szívünket
arra biztattuk,
meg ne álljon addig,
míg oda el nem jut,
hol elérhető minden
miben hisz az ember.

Most egyedül járunk,
s néha megbotlunk,
mert lábunk nem lépi már
olyan biztonsággal
azt az egyirányú utat,
hová egykor
ketten futottunk.

Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése