Őszlevelet szedtem,
csokorba kötöttem,
anyám szélfújt
sírhantjára
könnyes szemmel
tettem.
Ne haragudj érte
anya,
hogy csak falevélre
tellett,
de mióta elmentél,
elhervadtak bennem
az összes
rózsakertek.
Kun Magdolna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tettem én már vadgesztenye virágát, mit csak úgy úton törtem. Mert mindketten szerettük.
VálaszTörlésTudom, értem, te másról írsz kedves Magdi, nekem meg eszembe jutott.
Kedves Józsi!
VálaszTörlésNagyobb értéke volt annak a vadgesztenyevirágnak, mint a legszebben nyíló rózsának, mert a lelked volt benne.
Köszönöm, hogy mindig átérzed verseim gondolatait és köszönöm, hogy itt hagyod lélekmelengető,kedves szavaid.
Szeretettel.
Magdi
így van ez..most már.Édesanyám az őszirózsát szerette.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésSzámomra a falevél értékesebb kincs, mint a legszebben nyíló rózsa...
Köszönöm, hogy velem éreztél és itt hagytad kedves szavaid.
szeretettel.
Magdi