Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek
édes gyermekem
bánj velem szelíden,
ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam
neked,
mikor hold-szőtte
kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam
esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem
sem kímél,
roncsolja fáradt,
megtört szívemet,
melynek dobbanása
egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem az élet-terheket.
De te ne azt nézd
soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot
hagyott,
azt lásd ami akkor voltam
neked,
mikor csillagokká
csókoltam
gyermek-mosolyod.
Kun Magdolna
Soha nem fogja úgy érezni, soha. :)
VálaszTörlésCsodaszép, ez is, kedves Csillaglány! :)
Talán igazad van kedves Józsi:)
VálaszTörlésTalán ugyanaz a szív és lélek dobog bennük, mint bennem. Talán ugyanolyan szeretettel gondolnak rám, mint ahogyan én rájuk.
Boldogabban indulnék ezzel a simogató tudattal a leghosszabb útra.
köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel.
Magdi