Van ott fenn egy
ország,
ahol a szeretetet
nagybetűvel írják,
ahol a fény minden szemben ott ragyog,
ahol nincsenek úri
dámák s gazdagok.
Van ott fenn egy
ország,
ahol a koldust
királlyá avatják,
hogy feledtessék
vele,
milyen embertelen
halála volt,
mikor belefagyott lelke,
dermedt könnyeibe.
Van ott fenn egy
ország, ahol nem ismert a rabság,
ahol nincsenek kopott
kendős asszonyok,
kiknek arcukon hagy ráncnyomot
a gyomrot maró éhség,
Van ott fenn egy
ország,
s ahol nyitott kapuk
várják azokat a lelkeket,
kiknek megbecsülés, szeretet.
e röpke földi létben nem adatott meg.
Van ott fenn egy ország,
ahol a lelkeket azzal jutalmazzák,
hogy ők gyűjthetik
össze a világban hullt könnyeket,
és ők hinthetnek
nyomaikba rózsabokros kerteket.
S majdan azokat az
összegyűjtött cseppeket,
ők fűzhetik fel gyöngyként koszorúba,
hogy az a gyöngyös-koszorú
legyen
minden odaátra érkezőnek,
csillagfényként felvillanó
lélek-világlója.
Kun Magdolna
Jó hinni benne, jó így hinni! :)
VálaszTörlésBízhatsz bennem kedves Józsi, mert én határozottan tudom, hogy így van.
VálaszTörlésKöszönöm:)