Köszönöm, hogy része voltál
mindannak a jónak,
ami általad adott értelmet a szónak,
amit versekké írtam, és rímekbe fontam,
amit álmokká fűztem titkos gondolatban,
Köszönöm, hogy minden szóban,
mi belőlem fakadt,
te voltál az örök
nyár, s a tavaszhangulat.
Köszönöm, hogy
voltál, köszönöm, hogy vagy,
köszönöm hogy nekem mindig az maradsz,
kinek lelkéből lelkembe ragyoghat
a késő őszi nap.
Kérlek néha napján
akkor is gondolj rám,
ha nem leszek már néked,
csak tűnt emlékfoszlány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.