Letörtek már a nyári
ágak,
ősz oson a fák alatt,
még a gondolat is velük
hervadt
akárcsak a szép
szavak.
Minden levél holt
nyomában
búcsúzkodó könny
remeg,
mikor éles rögök
keménysége,
feszít rajtuk
réseket.
Ilyen az ősz, ilyen
gyilkos,
letépi a lombokat,
s avarágyba temeti be,
a szél tördelte gallyakat.
Mert az őszben nincs
kímélet,
nincs megbocsátó irgalom,
hisz ami útja nyomát
keresztezi,
ott minden-minden sírhalom.
Kun Magdolna
Most, ez az ősz életet is hoz. Éltető vizet. :)
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésBár az ősz mindig elmúlást igéz, de azért egy új tavasz kezdetét is belerejti abba a rozsdás avarba:)
Köszönöm szépen!