Őszi muzsika

Színes avar takarja már

minden léptedet,

az fedte be nyomtalanul

a múltemlékeket.

Az őrzi, vigyázza azon napokat,

amelyek a virágzó nyárban

fogantak.

A tél rideg csendjében

eljössz-e majd újra,

hozol e fényt, melegedőt,

hideg vánkosomra,

hozol e majd tiszta álmot,

hópelyhekbe bújva,

ami szép mesékbe ringat,

ha túl nagy csend

honolna.

Mert a tél keményen

edzi meg a lelket,

csak az bírja dermedtségét,

kit tavaszba ölelnek.

Kun Magdolna