Mikor a fájdalom, fulladásig szorít,
és érzi az ember, már küzdeni sem érdem,
jó lenne eltűnni láthatatlan nyomként,
hogy a megbántás szava soha el ne érjen.
Jó lenne elbújni messze a világtól,
egyedül lenni és csak sírni-sírni, sírni,
azt is kisírni, ami itt legbelül feszül,
s amivel a lélek sem tud harci csatát vívni,
mert, ha nagyon fájunk, menekülni kell,
mindegy hová, mindegy az, hogy merre,
csak egy a fontos, oly messze kerülni,
hogy senki ne tudja, léptünk hol keresse.
Kun Magdolna
Nem tudom én sem helyes lépés-e, amikor úgy érezzük, el kell tűnni egy időre, de azt tudom, a csend mindig jót tanácsol.
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt lehettem...
Ölellek szeretettel, szaffy
Drága Szaffy, van úgy, hogy néha az ember kényszert érez a futásra,
VálaszTörlésde hiába, mert a fájdalom ott ered a lépés közvetlen nyomába.
A csend valóban nagyon jó tanítómester…
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek.
Magdi