Viszonzatlanul

Boldog az-az ember,

kihez szépszavakat írnak,

hisz a szó a lélek tiszta forráskútja,

kút, amelyből nem apad a víz,

míg az érzéscseppje hiányát pótolja.

Boldog az-az ember,

kit őszintén szeretnek,

mindenféle elvárás

 és megalkuvás nélkül,

kinek minden egyes napja,

minden egyes perce,

megmásíthatatlan szerelemre épül.

De boldogtalan az-az ember,

ki mindezt megteszi,

ki viszonzatlanul,

csak könnyeit nyeli,

mert nincs szó, sem szív,

mi ezt becsüli.

Kun Magdolna