A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. augusztus 10., péntek

Végtelen úton...


Végtelen utunkon, hány kitérő lesz még,
mely irányba gurulnak azok a vonatkerekek.
Hol lesz az-az állomás, mit el nem érhetünk,
ha szívünk nem lel már ütemes jelet.

A kőkavicsok közötti rozsdás fémsínek,
hányszor vezérelnek vakvágányokra.
Hányszor sebzi még bolyongó lelkünket,
halálcsapdán vágtató vonatunk zaja.

Meddig utazunk könny és keserv útján,
meddig lepik szemünket füstös fellegek,
s ott az út végén, ott lesz-e annyi fény,
hogy jut majd belőle minden embernek.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése