Változatlanul

Látod-látod, én már sosem változom,

de változatlan lelkem büszkén vállalom,

mert ha mássá válnék, ki ismerne rám,

ki szeretne úgy, Isten igazán.

Ha álarcba rejtőznék, magam tagadnám,

csak azért, hogy más felfigyeljen rám,

s ha magam tagadnám, mi lehetnék néked,

csak egy jelmezbálos alak, kit átformált az élet.

Ezért hát ne vedd zokon, ha némely napokon,

ugyanolyan hangosan sír  fel a telefon,

mert a szívem ugyanaz marad,

mint akit először csókoltál 

az árnyas fák alatt

Kun Magdolna