A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. augusztus 29., szerda

Újra fáj a csend...


Újra este van, és újra fáj a csend,
ilyenkor elhalkul a világ,
a szív sem lüktet benn,
csak egy szorító érzés jelzi,
hogy eltelt még egy nap,
egy nap, miben nem lettem
ma sem boldogabb.
Bármerre tekintek, szomorúság néz,
szomorú a szoba, az ágy, a ház, a szék,
szomorú a magány, mely este átölel,
és szomorú az álom, mely reggel illan el.
Minden szomorú, semmi sem nevet,
az emlékek, a színek könnyet rejtenek.
A kakukkos órán megállt az idő,
olyan néma az is, mint a temető.
Átkos ez a csend, gyáván fojtogat,
s én hagyom, hogy legyőzze
akaratomat.

 Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Ez egyszerűen csoda. Mintha igenis létezne egyfajta kapocs a magányos lelkek között, legyenek azok bármerre is a világban!!
    Köszönöm !!!

    VálaszTörlés
  2. A csend mindenkinek ugyanúgy mesél kedves Hajnalka, bárhol vagyunk is a világban.
    A magányérzése pedig ugyanolyan itt is, mint a tengerentúlon.
    Köszönöm, hogy olvastál!

    VálaszTörlés