Nézd a fát, mily
büszke,
mily erős, konok,
teljes,
nézd, hogy törzsén
ezer
és ezer sebhely
reszket,
de még élnek,
még mindig-mindig
élnek,
a száz vihart is
megért
lombos nyárfakérgek,
mert lehullhat az
ágról
minden falevél,
a gyökér nem sérül
meg,
a gyökér továbbél,
hogyha tél közelít,
ha jeges szél süvít,
védelmezőn álljon,
mert gallyainak zöldülni kell
a következő
nyáron.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.