Van akinek sosem jut
emberi öröm,
és csak könnyeket kap
boldogság helyett,
talán, mert a
boldogság kiváltságos érték,
s nem való az annak,
ki nem érdemli meg.
Van akinek bánat marad
lélek-útitársa,
azzal járják rongyosra
a földi poklokat,
azzal cipelik azt az
ólomnehéz súlyt,
ami átroppantja néha
a gerinccsontokat.
Van akinek sosem jut
az érzés szépségéből,
és sosem ismeri meg
mi a szerelem,
úgy él és úgy hal,
ebben a gyarló világban,
mint egy
számkivetett, bűnös idegen.
Pedig egész élete egy
pergő mozifilm,
melyben váratlan szakadás
mindennap lehet,
s ha elszakad a film,
remény sincs arra,
hogy megismétlődhessen,
ami elveszett.
Itt jártam Magdika, olvasgattam a sok gyönyörű verset, na és ez a zene...azt hiszem, megyek, és sírok egyet. Köszönettel annaliz
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy itt voltál és itt hagytad jóleső és kedves szavaid. Örültem nagyon látogatásodnak. Szeretettel gondolok rád. Magdi
Sajnos van ilyen. Magam is átéltem már a számkivetettség érzését, nem kívánom senkinek. Ettől függetlenül szép a versed, még akkor is, ha fájdalmas a mondanivalója. Sokszor a fájdalom íratja a legszebb verseket.
VálaszTörlésZsu
Drága Zsu!
VálaszTörlésNem felelhetünk meg mindenki tetszésének, nem húzhatunk álarcot, ha mi álarc nélkül akarunk élni, még akkor sem, ha számkivetettek leszünk.
Köszönöm, hogy olvastál.
Ölellek. Magdi