Rég volt, Anya, nagyon régen,
mikor fehér blúzom csipkéjére
halvány könnyed hullott.
s mikor bennem láttad ifjúságod,
azt a bohó nagy-nagy álmot,
mi szánni való életedben
kudarcokat vallott.
Rég volt, Anya, nagyon régen,
mikor aranyszavú meséidben
én voltam az éji hold
csillagruhás lánya,
csillagruhás lánya,
kinek nyár-románcú éjjeleken,
gyémántszínbe ragyogott
végtelenig nyújtózkodó szélfodros uszálya.
Rég volt, Anya, nagyon régen,
mikor én is hittem abban,
hogy minden úgy lesz majd, ahogy eltervezted,
de látod, anyám, közbe szólt az élet,
te elmentél tőlem, s édes tündérmeséim is
mind magaddal vitted.
Hozd vissza hát a meséidet és írd tovább. :)
VálaszTörlésVisszahozom drága Bohóc azokat a tündérmeséket, talán azért is, hogy tovább meséljem azokat a gyermekeimnek.
VálaszTörlésKöszönöm hogy itt voltál.
Szeretettel.Magdi
Kaptunk valamit, valami nagyon szépet, mit édesanyánk ránk bízott, s Te, drága Magdi, oly szépen adod át ezen kincseket...nekünk..Oly szép, és annyira fáj...de mintha könnyebb is lenne, mint nyári zápor frissít fel, s Napként melengető versed szárítja a könnyeket:)
VálaszTörlésDrága Bagira!
VálaszTörlésUgyanazt érzem én is, amit te, amikor beszélek, amikor írok szeretteimről, úgy érzem itt vannak velem, itt ülnek mellettem és figyelnek.
Talán még mosolyognak is.
Köszönöm értő lelked és kedves szavaid.
Szeretettel ölellek.Magdi