A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. augusztus 8., szerda

Őszi dér


„Ugyanúgy szeretlek ma is,
ha búvik a nap, s köd szitál,”
ha tavaszt csaló virágszirmon
táncot jár az illatár,
ha tél havába tapossák
az őszbesárgult levelet,
ha senki nincs már mellettem,
ki megfogná a kezemet.
Ugyanúgy szeretlek akkor is,
ha por fújja be léptedet,
ha sóhajtásnyi emlék maradsz,
mit nem színez, csak képzelet.
Ha édes alkony halk csendjében
összeér a két kezünk,
ha két csillagból egy csillaggá
nemesül a szerelmünk,
Ha derült égen felhők űzik
az elkószáló fényeket,
ha minden óránk s minden napunk
fájdalommal vértezett.
Mert én akkor is szeretlek, ha már,
 „Halványan pihen a táj,
de tested forró emléke
ott is utolér,
ahol megvetette lábát
az őszi dér”

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése