Miért van?

Talpam alatt virágok,

színes mezők, rétek,

miért van, hogy mégis,

tövisekbe lépek?

 S miért van,

hogy képzeletem élénk,

gyermeteg,

de bágyadt szívem már,

furcsán reszket meg,

ha egy-egy őszi levél

a földre lepereg.

Miért van, hogy szelet vet

az árnyak serege,

mikor fényt csillant még

a jelen ereje,

s miért van, hogy félek,

ha vég-vihar feszül

élet hajómon,

mely lassan elmerül.

Kun Magdolna