Van úgy, hogy fájdalmunk
eszünket veszi,
olyankor megszűnik
köröttünk az idő és a tér,
s arra gondolunk, van-e
olyan hely,
hová nem jut el az
árnyék, és nem jut el a fény.
Mert bízván hisszük,
nekünk ott lehet csak jó,
ahol nincs az életnek
lüktető zaja,
ahol minden csendes,
minden oly nyugodt,
ahol nem bánt minket
az emberek szava.
Hisz csak az ember
képes rosszat cselekedni,
az ember visel
ösztönösen jellemtelen mezt,
amely úgy formálja át önnön mivoltát,
hogy visszaváltoztatni
azt már nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.