Mikor nagyon öreg
leszek,
talán gyermeknek látsz fiam,
talán gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű,
dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás
nélkül
megy a feje után,
megy a feje után,
és nem érzékel múltat,
sem jelenperceket.
Lehet, kezem is megremeg,
ha kanalam fogom,
ha kanalam fogom,
és az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget
szült véges állapot,
nem ural majd többé
tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel
légy,
és ne változtasd irányomban
régi énedet,
hisz én akkor is, ott
is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót.
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos
körforgás,
s e körforgás senki kedvéért meg nem változik,
így hát eljön az a nap, mikor önmagadon látod,
a szemed köré gyűlő öregkori ráncot.
S akkor te leszel az, ki gyermekének mondja,
mily nehéz is lehet az öregeknek sorsa,
mily nehéz az életük, ha már nem tisztelik benne,
azt az erőt, ami egykor nagy harcossá tette.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.