Ha értenéd lelkem

Ha értenéd a lelkem, nem fázna sosem,

nem lehelne párát téli éjeken,

nem nehezednének rá zúzmarás pihék,

nem fátyolozná azt ködös őszi ég,

ha értenéd a lelkem langy-szél lehetne,

napsütés karja, mi égbe emelne,

sivatagi porban nyíló harmatcseppes rózsa,

mely szomjas ajkadra életvizet róna,

ha értenéd a lelkem, sosem sírna könnyet,

nem fájdítanák bántószavak, tettek,

nem átkoznák jóságát haragvó szemek,

csak áldás szórna rá aranypermetet.

Kun Magdolna