Csillagokba írva

Asztalomon, mama, egy pislákoló gyertya,

mellette egy hervadt rózsa mely kertedből való,

a hervadt rózsa mellett egy megsárgult levél,

s a levélben néhány tollal írott szó.

A szavak hozzád szólnak, neked formálódnak,

neked, mama, ki már csak fentről nézheted,

hogy telik a papírlap sok száz gondolattal,

mit ékként fényesít pár csillagékezet.

Szeretnék ma írni valami különösen szépet,

de látod-látod mama még sem sikerül,

mert valahányszor  a tollat kezembe fogom,

szememre a könny mint ólom nehezül

Hát most gondolatban a csillagokba írok,

odarajzolok egy szép hatalmas szívet,

hogy annak közepében meglelhesd e verset,

mellyel Áldott Adventet kívánok neked.

Kun Magdolna