Bohóckönnyek

Mikor felgördül reggel

a bíborbársony függöny,

és meghajlunk az élet előtt 

 illedelmesen,

fáradt arcunkon

mosoly szalad végig,

s úgy játsszuk szerepünk,

mintha nem bántana minket

soha, semmi sem.

De este mikor legördül 

a nehéz-bársony függöny,

és leolvad arcunk

festett színű maszkja,

látni lehet,

hogy követik egymást
harci gléda sorba

a maszk alatt várakozó

könnycseppkatonák,
melyeket nappal álarc mögé rejtünk
hogy ne láthassa senki,
 cseppenként elvérző
szívünk bánatát.

Kun Magdolna