A magányos éjszakák arra tanítanak,
nem szabad folyton a
szívre hallgatni,
mert a szív mindig,
de mindig olyat tesz,
ami képes minket
könnyekre sarkallni.
Az ésszel kéne tán
megalkuvást kötni,
az, tán szétmorzsolná
a fájó gócokat,
hisz az észben nincs
meg az-az érzés,
ami szívünk tájékán
sebnyomokat hagy,
de ha az ésszel kötnénk
egyezséges alkut,
mi lenne az érzéssel,
mit magába temet,
hisz a szív bármilyen
buta szerkezet is,
mégis általa öleljük
azt, aki most szeret.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.