Ne haragudj, mikor a könnyek
megállíthatatlanul törnek elő
szemem sarkából és kétségbeesett
zokogás rázza meg a vállam.
Ez egyfajta halál az élet árnyékában.
Meg nem magyarázható féltés,
mely lappangó fájdalommal mossa
tisztára a porszemmé zsugorodott
érzést,
s azt a váratlan helyzetekből adódott
félreértést, amit a tudat,
a legboldogabb években is
gyötrődő jellemmel visel.
- De miért a sírás?- Kérdezed.
S a szív csak hallgat, nincs felelet,
mert tudja, hogy az ellen vétkezett,
kit évek hosszú sora alatt,
mindenkinél jobban,
- mégis bántó módon s önzőn
szeretett.
megállíthatatlanul törnek elő
szemem sarkából és kétségbeesett
zokogás rázza meg a vállam.
Ez egyfajta halál az élet árnyékában.
Meg nem magyarázható féltés,
mely lappangó fájdalommal mossa
tisztára a porszemmé zsugorodott
érzést,
s azt a váratlan helyzetekből adódott
félreértést, amit a tudat,
a legboldogabb években is
gyötrődő jellemmel visel.
- De miért a sírás?- Kérdezed.
S a szív csak hallgat, nincs felelet,
mert tudja, hogy az ellen vétkezett,
kit évek hosszú sora alatt,
mindenkinél jobban,
- mégis bántó módon s önzőn
szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.