Ugye az álmok
vissza-visszajárnak,
akkor is, ha reggel
elveszítjük őket,
s akkor is, ha tudjuk,
csak képzelt ábrándok,
amelyek nélkül nem
élet az élet.
Ugye az álmok nem
csalnak meg minket,
nem lopják fényüket sötét
éjszakák,
s a glédába sorakozó
csillagseregeknek,
mindig lesz egy őrük,
kik őket vigyázzák.
Ugye az álmok nem
hagynak el minket,
sem a szépszavakkal ölelkező
gondolatokat,
melyek színes nyárrá
varázsolják bennünk
a könnyeket bujtató,
hétköznapokat.
Ugye az álmok
hűséggel kísértnek,
csak néha lopóznak el
néhány méterre,
hogy aztán az
elnémult éjszakai csendben,
bele-beleolvadjanak a
régi mesékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.