A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. július 20., péntek

Merengés


Elkoptak már az aranyszínű betűk
a nekem íródott kamaszkori versben,
halvány lett a forma is a hófehér lapon,
de a rózsák színei élénkek még bennem,
s illatuk is olyan, mint a legelső napon.

Rózsák- rózsák, ti parányi gyöngyök,
oltalmazzátok csak az emberi szívet,
ne fájjon annyira az a belső lüktetés,
mely múló érzést könnyez éveim felett.

Olvadó hókristály ez a félig megélt élet,
párolgó esőcsepp aszály idején,
mit könnyedén dobál, pörget és forgat
az álmokat pusztító, rakoncátlan szél.

Nincs irgalom sem kegy a futó idő ellen,
nincs szánalom sem a napok gondjain,
úgy múlik életünk, hogy észre sem vesszük,
már fény ragyog létünk égi szárnyain.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése