Megírtam már
számtalan gondolatot,
mit bolond szívem
súgott,
és papírra vetettem
mindazon dolgot,
mely magasságokból
mélységekbe húzott.
A világ elé tártam,
mit érzek valójában,
s azt is miért
megvívtam a harcot,
de a világ nem értett
meg, ádáz ellenség lett,
és folyton láttatta a
ként sercegő poklot.
Szavakat hímeztem
gyöngysorral díszítve,
formát adtam időnek
és térnek,
meghunyászkodtam az
emberi jellemnek,
akkor is ha az darabokra tépett,
mert mindvégig hittem,
minden leírt szó lelkem
egy darabja,
mit csak azért meg,
aki magáénak vallja,
hogy azt, aminek
sóhaja van
felszínre kell hozni,
mert ha magunkba
fojtjuk a szavak igazát,
nem tudunk az
érzéshez
méltán viszonyulni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.