Még őrzöm
színes rózsáidnak
édes illatát,
szirmainak selymes,
lágy tapintását.
Őrzöm a tövisét,
mely felsebezte
kezem,
s parázsló meséjét,
mitől lángra lobbant
szívem.
A rózsák némán
titokzatosak,
de megértetik lelkünkkel
a néma szavakat,
és mindig azt súgják,
mit szeretnénk
hallani,
mert a rózsák
az embernél is
szebben tudnak
szerelmet
vallani.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.