Köszönöm,
hogy ismerhetlek téged,
hogy lelked láttatja,
másnak mennyit érek
és utat mutat akkor,
ha vakvágányra lépek,
ha egyedül vagyok,
ha mindenkitől félek,
ha könnyeim
tengerárként folynak,
s érzem elveszett a
jelen,
céltalan a holnap.
Mikor némán feszengek
roskadt kínomba,
és semmi nincs mi azt
látszólag feloldja,
mert túl sok
keserűség
rakta rám a terhét,
mitől fájdalmas űr
lett
minden hiány-emlék.
Csak úgy egyszerű
szívvel
köszönöm, hogy vagy,
hogy voltál és leszel,
s talán örökre
maradsz.
Drága Magdi, a legszebb ajándék, amit az ember kaphat, az a vers, mert tudom, hogy minden vers lelkünk gy-egy darabja, és mi lehet ennél értékesebb? Nagyon köszönöm hát ezt a csodaszép, semmihez sem hasonlítható ajándékot! Ölellek érte végtelen szeretettel: Dana
VálaszTörlésDrága Dana!
VálaszTörlésValóban lelkünk darabkái a versek, önmagunk vagyunk bennük és érzéseink a szeretett személy iránt.
Én köszönöm azt a szeretetet, amit tőled kapok.
Boldog vagyok, hogy a barátom vagy:)
Szeretettel ölellek. Magdi