Búza-szőke emlék

Búza-szőke hajam ezüstecset festi,  

bidres-bodros göndörségét szél egyengeti,

hullámzó lágyságát múló évek lopják,

míg egykori varázsát őszdér színezi.

Talán csak zöld szemem csillogása régi,

annak fénye olyan, mint annak idején,

mikor csillagokba vetült szelíd ragyogásán,

cinkosan bújt meg a hold sütötte fény.

Állj meg idő, ne fuss, pihenj még egy kicsit,

adj néhány évet, hogy újra az legyek,

kinek nem hajlott meg háta az élet útjain,

mert felülemelkedett az évei felett. 

Kun Magdolna