Egyszer végtelenül büszkék lesztek rám.
Bár lehet, hogy akkor már
kőbe vésett nevemen átporzik a szél,
és tétován kopog be a házak ereszén,
hogy átforgassa mindazt mi múltemlékben él.
Hisz egyszer én mivoltom is fehér ködbe
vész,
melyben elveszik az írás, beszéd és
a kép,
s mibe úgy olvadok én is néhány év után,
mint párolgó könnycsepp a tűző nap nyomán.
De én nem haragszom, ha nem gondoltok rám,
hisz, ha titokban felsejlek szívetek falán,
és éji álmaitokba is méltán
beleférek,
hamuba sírt rög-utamra nyugodt szívvel
lépek.
S nem veszem zokon, hogy messze kellett
menni,
mert amit átélhettem, s mitől boldog tudtam
lenni,
azért érdemes lesz százszor, vagy ezerszer
is tán
fénylő könnyet sírni az éj csillagzatán.
Kun Magdolna
Nagyon megérintett ez a szép versed Magdikám.
VálaszTörlésSzép hétvégét kívánok.
Drága Rózsácska!
VálaszTörlésNagyon köszönöm megtisztelő, kedves szavaid és jóleső látogatásod. Szép hétvégét kívánok én is neked:)
Szeretettel ölellek.Magdi