A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 2., szombat

Végtelenül...



Egyszer végtelenül büszkék lesztek rám.
Bár lehet, hogy akkor már
kőbe vésett nevemen átporzik a szél,
és tétován kopog be a házak ereszén,
hogy átforgassa mindazt mi múltemlékben él,

Hisz egyszer mivoltom is fehér ködbe vész,
 melyben elveszik az írás, beszéd és a kép,
s mibe úgy olvadok én is néhány év után,
mint párolgó könnycsepp a tűző nap nyomán.

De én nem haragszom, ha nem gondoltok rám,
hisz, ha titokban felsejlek szívetek falán,
 és az álmaitokba is méltán beleférek,
hamuba sírt rög-utamra nyugodt szívvel lépek.

S nem veszem zokon, hogy el kellett menni,
mert amit átélhettem,megélhettem veletek,
azért érdemes volt százszor, s ezerszer is tán
a mély csendet vigyázó sírba menetelni


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon megérintett ez a szép versed Magdikám.
    Szép hétvégét kívánok.

    VálaszTörlés
  2. Drága Rózsácska!
    Nagyon köszönöm megtisztelő, kedves szavaid és jóleső látogatásod. Szép hétvégét kívánok én is neked:)
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés