Múlt nyomait lépem egy
szúrós tarlóréten,
ahol kalászok uralták
a végtelen mezőt,
s ahol kitikkadt ajkú
búzaszemek vágyták,
a záporként hulló
langyos nyáresőt.
Múlt nyomait járom
egy varázsvilágtájon,
hol nem szabtak
határt a boldog álmoknak,
mert a bűvös-boldog
álmok ott is folytatódtak,
ahol a
gyermekkacagások abbamaradtak.
Múlt virágát szedem, díszcsokorba
kötöm,
dús hajamba fonom,
mint egy babérkoszorút,
hogy felidézzem
általa mindazon emléket,
ami emberi szívemre
ékként rásimult.
Mezítláb tarlón. Te jártál? Tudod a módját?
VálaszTörlés... Felesleges kérdés volt. Hát persze! :)
Drága Bohóc!
VálaszTörlésAkkor, amikor mezítláb jártam a tarlón, olyan kérges volt a talpam a mindennap megszokott mezítláb járástól, hogy nem is vettem észre, ha felhasították azt a levágott tarlóélek.
Nagyon szép emlékek maradtak számomra ezen időszakból:)
Köszönöm, hogy itt voltál.