Csak egy táncot kérek,
olyan égbeemelőt,
ami száműzi
mellőlünk
a múlandó időt.
Ami átvezet minket
egy rejtelmes
világba,
ahol pipacsok hullnak
lépteink nyomába.
Csak egy ölelést adj,
földet rengetőt,
mi lesodor magáról
sziklát, hegytetőt,
mitől azt érzem majd,
ha nem is lehet szárnyam,
suhanni lennék képes
tűzön, vízen által.
Csak egy csókot kérek,
egy szelíd simítást,
mely érezteti velem
az összetartozást,
s azt, hogy minden új
és virágzó tavasz,
tűzpiros pipacsszirmot
csak kettőnkért
fakaszt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.