A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 3., vasárnap

Ne vádold!


Ne vádold a napot, mert fogytán ereje,
s égi izzása már nem lehet a régi,
hisz a nap is csak egy fáradt léptű vándor,
ki őszlevelet hulló hamu-útját lépi.

Ne ítéld a napot, mert sugarából élnek,
azok a sötétségbe zárt félbetörött lelkek,
melyeknek minden áldott fénynyaláb
naponta újuló életet jelenthet.

Ne akard magadnak az egész égitestet,
mert elfordul tőled, s magadra maradsz,
azzal a homály-könnyű, akaratos múlttal,
mibe belezártad saját önnönmagad.

Hagyd a napot, hadd simítsa virággá a földet,
hadd ragyogja messzi fényét arra,
ki a legapróbb sugarat is szíve köré gyűjti,
hogy jégderes álmát lángja átragyogja. 

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése