Az ember is olyan,
mint a rügyből
kifakadt
levélsarjadás,
mely átneveti magát,
a tavaszujjongásba,
hogy megkísértse
szavával
a csalfa nyarak báját,
és szerelemmé zsendüljön
a kacagás hatása.
Az ember is olyan,
mint az aláhulló álom,
mit szélfog körbe,
hogy ne hulljon a
földre,
mert a sérült álom
lelke,
mindig annyifelé reped,
ahány felé a szívburka,
mikor érzéseket
temet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.