Ugye milyen nehéz
ember módon élni,
úgy hogy ne kössék
lelked szoros kötél-gúzsba,
s hogy ne vájják éles
karmaikat beléd,
mindazok kiknek vád a
szószólója.
Ugye milyen nehéz
megtalálni másban
azt a ránk ruházott
érző jellemet,
mely hófehérre festi a
fekete-könnyű,
arcunkon átszivárgó
mélyránc-cseppeket.
Ugye milyen fájó
hiánya a szívnek,
ha nincsenek itt azok,
kikben nem gyúlt harag,
s kik úgy fogadták el
vásott életünk,
hogy abban ne
érződjön szánalom
sem fojtott hangú panasz.
Ugye milyen átkos
mélységű a vonzás,
ha szétárad bennünk,
mint az óceán,
mit nem szárít fel
homok, sem elporladt földrög,
mert az, sűrű könnyet
sír fel minden éj után.
Ugye milyen jó lenne,
újra hazatérni,
rózsás kertű régi
otthonunkba,
ahol szabadságvágyunk
végtelen nyoma,
soha-soha nem volt
árkokkal sáncolva.
S ahol gyermekként mindig
azt képzeltük,
nem bánthatnak
minket,
dúvad-szemű
embertelen tettek,
mert két erős marok
tépné szét
azt a ránk forrott
bilincset,
mit lábunkra helyeztek azok,
kiknek gonosz tudatában
kiknek gonosz tudatában
démon öltött.
testet.
Kun Magdolna
Szeretettel Danának!
Álmaim nyesi, szárnyam töri szüntelen ez az embertelen honvágy, Drága Magdi. Visszamenni oda, ahol ébredésem sosem dagasztott könnyfelhőt napvilágom egén. Köszönöm, hogy érzed... hogy velem együtt sírsz. Köszönöm, hogy a barátod lehetek!
VálaszTörlésVégtelen, igaz szeretettel ölellek: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésAmíg élünk biztonságra vágyunk. Arra a meghitt és igaz szeretetre, amit elveszítettünk.
Talán egyszer még megleljük.
Köszönöm én is, hogy a barátom vagy.
Szeretettel ölellek.Magdi