A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 23., szombat

Friss hársillat öleli körbe szeretett kis falumat


Mikor az ember átvérzi az élet küszöbét,
és felsebzett lábnyomára könnymaszat szitál,
hazavágyik hársillatú kicsi falujába,
ahol még szeretetről mesél a ház, a kert, a táj.
Hol kis álmokból épültek fel azok az óriási várak,
melyek évtizedek múlva is alapjában álltak,
mert oly erős hitet formált kemény sor-fala,
hogy nem dönthette le a bűn akarata.
Odavágyik vissza, hol ismert volt az utca,
ismert volt a szomszéd, a szélfrissült határ,
s mindaz a megszokottá váló csendes nyugalom,
amibe ezer színt tetőzött a tél, az ősz, a nyár.
Odavágyik, hol a szó, érték volt a létnek,
ahol a szép beszéd megsimogatott,
ahol érezni vélhettük azt a szép pillanatot,
mikor mesék világába hajóztattak minket,
a kukoricaháncsú fosztás-halmazok.
Odavágyunk vissza, ahol sejteni véljük,
amit megismertünk az-az igazi csoda,
olyan, ami átkísér jelenbe és múltba, 
s amitől boldog lesz a lélek
önnön-tudata.

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Lélekemlő a hangulat Nálad...

    VálaszTörlés
  2. Drága Valika!
    Nagyon köszönöm.
    Mindig öröm, ha nálam jársz:)
    Szeretettel gondolok rád.
    Magdi

    VálaszTörlés