A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 23., szombat

Az én falum



Mikor az ember elkoptatja az élet küszöbét,
és felsebzett lábnyomára könnye csordogál,
haza vágyik hársillatú kicsi falujába,
ahol még szeretetről mesél a ház, a kert, a táj.

Hol kis álmokból épültek fel azok az óriási várak,
melyek évtizedek múlva is alapjában álltak,
mert oly erős hitet formált kemény sors-fala,
hogy nem dönthette le a bűn akarata.

Odavágyik vissza, hol ismert volt az utca,
ismert volt a szomszéd, a szélfrissült határ,
s mindaz a megszokottá váló csendes nyugalom,
amibe ezer színt tetőzött a tél, az ősz, a nyár.

Odavágyik, hol a szó is igaz érték volt,
ahol a szép ajkú beszéd megsimogatott,
s ahol a mesék világába át-át hajóztattak
a kukoricaháncsú fosztás-halmazok.

Odavágyik vissza, ahol szabad volt a szív is,
ahol nem törte meg lelkét földi gonoszság,
 s ahol jó volt abban hinni, hogy ott élnek azok,
akik szeretettel tölti majd be, szülői házát.

Kun Magdolna


2 megjegyzés:

  1. Lélekemlő a hangulat Nálad...

    VálaszTörlés
  2. Drága Valika!
    Nagyon köszönöm.
    Mindig öröm, ha nálam jársz:)
    Szeretettel gondolok rád.
    Magdi

    VálaszTörlés