Mikor
szembe úszunk a
mérhetetlen árral,
és elnehezült karjaink
csapkodják a vizet,
a hullámok tetejéből kitör
egy fénysugár,
s átragyogja előttünk
a végtelen nagy teret.
A fénysugár jel, átformáló
jel,
mely úgy alakítja az
emberjellemet,
hogy az bízni tudjon
akkor is,
mikor már minden más egyebet,
régen elvetett.
A fénysugár barát, belső
lélekparázs,
mely úgy hevíti fel
fagyott szívünket,
hogy ne fázzunk akkor
sem,
mikor a jégkristályos
téli álom
vágyainkkal együtt
hó alá temet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.