Eltévedt vágyhangok...

Talán csak az én szívembe dalol bele néha

a szavak erejének buja fájdalma.

Talán csak én nem hiszem, hogy az élet változása

a megszokottan szépet is mássá formálja.

Talán csak nekem fáj sok eltévedt gondolat,

mely szédelgő vágyhangok hamísított álma,

ami lépésről lépésre veszti el azon varázslatot,

mit bűvös tollal írt csupa-csuda bája.

Talán csak én nem értem miért tör le mindent

a szeszélyekkel átkócolt szelek ereje,

s miért lesz sötét-mély az a fénnyel megtelt érzés,

mibe bele-beleragyog az emberek szeme.   

Talán csak én őrzöm hűséggel égi boldogságom,

mindazt a csodát, mi lelkem útján árad,

s talán csak én alkottam öröknek azt a mesevárat,

melynek holtbiztos alapja az emberi alázat.

Vers:Kun Magdolna