A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 15., péntek

Eltévedt vágyhangok...


Talán csak az én szívembe dalol bele néha
a szavak erejének buja fájdalma.
Talán csak én nem hiszem, hogy az élet változása
a megszokottan szépet is mássá formálja.

Talán csak nekem fáj sok eltévedt gondolat,
mely szédelgő vágyhangok hamísított álma,
ami lépésről lépésre veszti el azon varázslatot,
mit bűvös tollal írt csupa-csuda bája.

Talán csak én nem értem miért tör le mindent
a szeszélyekkel átkócolt szelek ereje,
s miért lesz sötét-mély az a fénnyel megtelt érzés,
mibe bele-beleragyog az emberek szeme.   

Talán csak én őrzöm hűséggel égi boldogságom,
mindazt a csodát, mi lelkem útján árad,
s talán csak én alkottam öröknek azt a mesevárat,
melynek holtbiztos alapja az emberi alázat.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése