Sokszor átéljük milyen
egyedül,
milyen, mikor
mindenki ellenünk szegül,
mikor ember, s barát fényévekre
jár,
mikor senki nincs,
aki haza vár.
Mikor lődörgünk a
semmi közepén,
s bolond szívünk
semmit, semmit nem remél,
mert elveszett
önbizalmunk rongyokra szakadt,
amit nem foltoz már be
az önnön-akarat,
hisz, kit száműz
magától eszeveszett sorsa,
annak nincs helye a
túlélési sorba,
s majdan úgy tűnik el
az élet nyomorában,
mint tévelygő fény az
árnyék világában.
Vers-fotó:Kun Magdolna
Tényleg így van. Az önbizalom nagyon sérülékeny tud lenni és repedése esetén, nehezen javítható.
VálaszTörlésVan, amikor sokszorosan megtörik az emberi önbizalmat és az olyan károkat szenved, hogy soha többé nem tudja magát újjáépíteni.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy te is így látod:)